Veress Miklós: Mese a Mikulásról
Erdőmélyen farakás,
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács.
Szakálla, mint a faháncs.
Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalalj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.
Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.
A puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints –
meglesz reggelre a kincs.
Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj!
Ma megtehettem, hogy kicsit később ébredek. Régen volt már ilyen, mert mindig van mit tennem. No de ott tartok, hogy kinyitottam a szemem, nyújtózkodtam amolyan jólesően, és eszembe jutott a fentebbi versecske. :) Gondoltam megnézem, felkelt-e ma reggel is a világ, így húzom fel a redőnyöket...Kicsit még hunyorgok, aztán végre elhiszem! Itt a tél, leesett az első hó Debrecenben is! :)
Kedves Kriszta! Kívánok Neked nagyon sok szeretetteljes születésnapot! Légy nagyon boldog, most már minden adott hozzá! ;)
És ha már téli hangulatról szól ez a poszt, az ideillő zene sem hiányozhat! :) Nesze Nektek, kedves Olvasóim!