Emlékül - Neked
Te voltál a Fa, én meg csak egy Falevél,
Találkoztunk, midőn hozzád sodort a szél.
Megpihentem Nálad, jól éreztem magam,
Fontosabb lettél, és én szó nélkül hagytam.
Volt egy a gondolatunk, még több, mikor nem,
Úgy éreztem sokszor: Te inspirálsz engem.
Megtanultam főzni, no meg sok minden mást,
Kihoztad belőlem a kreativitást.
Köszönök most minden jót, amit csak kaptam,
Bocsáss meg, ha végül csalódást okoztam.
Most új utakra kelek, felkapott a szél,
Szívem is majd megnyugszik, beköszönt a tél.
Végére tartogattam pár kívánságot:
Gyógyítsd meg, ha tudod az egész világot...
Légy boldog azzal, kit szíved-lelked keres,
Teljesüljenek vágyaid, légy sikeres!
Viszlát "Testvér" találkozni fogunk mi még,
Hisz így volt megírva valahol nagyon rég...
(saját szerzemény)